figyelem

Sziasztok! Tudom régen volt rész és nagyon sajnálom. Most is telefonróìl probàlok írni ami nem anyira megy de azèrt meg probálok írni es talán mèg ma fent lesz

3.Rész

Sziasztok rententöen sajnálom ,hogy nem hozok részt csak minden közbe jött . Nagyon sajnálom :(( Meg persze a társam is sokat tanul és ő se tud hozni De msot meg próbálok így amíg könyvtárba vagyok egy pici részt összerakni nektek :)

Ezt nem hiszem el nem tetszik nekem ,hogy Harry itt lesz a házamba. Mondjuk ha a lányoknak jó akkor nekem is. De még is csak a barátom szerint valami bűnöző gyerek. Vagy is szerintem csak állítják mert elég kedvesnek tűnik. Amikor a pénztárhoz értünk mindent kifizetett nekem. Pedig nem is kértem. Egy picit szégyenlem magam ,hogy felnőtt na jó nem teljesen felnőtt létemre nem tudok kifizetni pár dolgot. Meg még a tesóimra se tudok vigyázni. Pedig meg próbálok de olyan nehéz ,hogy minden felelőség rám kerül. Épp jöttem vissza az óvodából. Mert elvittem a lányokat. Amikor hirtelen megpillantottam Harry-t az ajtón előtt. Mit keres itt? Lehet ,hogy tudja ,hogy ilyenkor nincsenek itthon. Na mindegy megmondom neki aztán majd elmegy. Olyan rossz ,hogy a közelemben van valami negatív energia lengi körül az auráját. És ez nekem nem tetszik leeht ,hogy inkább elküldöm a fenébe és ne jöjön vissza mert nekem nem kell egy bűnöző imerös.
-A lányok nincsenek itthon.-mondtam ahogyan oda értem mellé és kinyitottam az ajtót.Amikor megszorította a kezem a fáájdalomtól felnyögtem.-Engedj el!-mnondtam.
-Én nem a lányokhoz jöttem hanem hozzád drága.-mondta és berántott a házba.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Téged.-mondta sejtelmesen.
Én meg ilyedtem és elkezdtem futni a konyhába. Majd lekuporodtam a sarokba lehet ,hogy még csak két hete ismerem. Láttam hogy körül nézz. De mivel elég kicsi a testem ezért nem tünnök fel neki a sarokba. Amikor halottam ,hogy becsapódik az ajtó. A biztonság kedvéért körül néztem majd leültem akanapéra és bámulétam magam elé.

2.Rész

*Louis szemszöge*

Teljesen kikészülök  ,hogy lehetnek ilyen rosszak a testvéreim. Most értünk be a boltba de már két felé szaladtak. Gyorsan összeszedtem őket és a kezembe vettem.  Zöldségekhez érve rájöttem ,hogy lekel tennem őket ,hogy tudjak venni  a polcról.
-Amíg felnyúlok a polcra ne ,hogy elkószáljatok .-mondtam.
-Oké.-mondták. Kifújtam a levegőt és elkezdtem pakolni a zöldséget és a gyümölcsöt. Közbe lenéztem rájuk de mázlimra nem voltak ott. Ezt nem hiszem el pedig megmondtam ,hogy ne kószáljanak el. Ezt nem hiszem el. Lehet ,hogy nem annyira birok velük de azért  nem akarom ,hogy elvigyék a nagyszüleinkhez ott minden rémes ezt nem hiszem el. Kétségbe esetten kerestem őket de sehol sem láttam. Amikor valakinek neki mentem. Így a földre estem  elmondva egy gyors "Bocsánatot" felugrottam a földről. Amikor az elgázolt ember megfogta a csuklómat. Vissza néztem egy idősebb ember volt. Most még rosszabbul érzem magam.
-Nyugodjon meg  fiatal ember.-mondta. De ezt ,hogy érti még is ,hogy nyugodjak meg semmit sem tud rólam meg ,hogy miért sietek. Furcsán néztem rá. Erre halványan elmosolyodott.- Láttam ahogyan megléptek a gyerekeid lehagyott az anyjuk?-kérdezte. Erre kikerekedett szemekkel néztem majd utána majd nem kitört belőlem a röhögés. Mivel nem akartam udvariatlan lenni ezért magamba fujtotttam a kitörni készülő röhögő görcsömet.
-Nem ők a tesóim nem a gyerekeim.-mondtam.
-Elnézést.-mondta. A barna szemiben megcsillant a könny. De most miért sír vagy mi a baj?
-Jól  van?-kérdeztem.
-Igen.-mondta és átölelt. Figyel ide fiam azt szokták mondani ,hogy Minden rosszban van valami jó. -mondta.
-Elnézést ha nem gond megkeresném a tesóim?!.- idegességemben elnevettem magamam. Vajon ezt ,hogy érthette. Mag van a rossz az ,hogy eltűntek a tesóim de ebben mi  a jó  ezt nem értem?! Zavartan megfordultam és elindultam egyenesen.
-És ha gondolod akkor át jöhetsz a szomszédban lakok ha eddig nem vetted volna észre.-szólt utánam az idős bácsi. Én nem is tudtam ,hogy valaki lakik abban az öreg házban. Amikor kicsi voltam mindig féltem elmenni előtte de anyu és apu mindig megnyugtatott. Itt nem bírtam és kicsordult egy könnycsepp a szememből. Nem most nem lehetek gyenge  erősnek kell lennem már csak Amanda-ért és Kendra-ért. Ők az én drága húgaim. Nem fogom soha engedni ,hogy bárki is elvegye tőlem.  Már kezdtem fel adni a keresést amikor leejtettem a telefonom ezért lehajoltam amikro valaki oda jött hozzám.
-Nem őket keresed?-kérdezte egy fiatal srác. Meg ismertem ő az a bizonyos Harry Styles aki ott volt még kb. emlékszek rá azon a bizonyos napon volt. Nem nyugi nem sírom el magam. Felnéztem rá mert sokkal magasabb volt mint én. Na jó azért nem sokkal de magasabb.  Megláttam a kezében a kistesóimat . Egyszerre féltem és dühös voltam. Féltem ,hogy bántani fog hisz rossz híre van. És dühös voltam mert ha egy újjal is hozzájuk nyúl ................ akkor is én jönnék ki roszzul. De és mi van ha bántotta őket.
-Louis!!-kiabálták Amanda és Kendra. Én megilyedtem.
-Most azonnal tedd le őket ha bántani mered akkor velem gyűlik meg a bajod.-próbáltam fenyegetőzni de mindenem remegett. Erre fel nevetett a srác.
-Nyugi nem bántom őket meg amúgy se nyernél elenem.-mondta és letette a tesóimat.
-Nem bántott titeket?-kérdeztem és át öleltem őket.
-Nem képzeld el nagyon kedves volt velünk Harry bácsi.-mondták egyszerre.
-Harry nem szeretem ha bácsiznak mert nem vagyok idős ._. -mondta.-Na kezdjük újra a nevem Harry Styles te meg a híres Louis.-mondta.
-Én én hires ?-kérdeztem.
-Nagyon sokat beszéltek rólad a lányok és jellemeztek ,hogy milyen kedves vagy meg minden és ez alapján találtunk meg téged.-mondta Harry.
-Ja.
-Na én most mentem sziasztok.-mondta a göndör és elindult.
-Ne.-szólalt meg egyszerre a két lány.


*Harry szemszöge*

 Néztem körül a nagy üres házban nem volt sehol senki utálok egyedül élni. Mondjuk esténként elmegyek buliba akkor nem gond meg délután a srácokkal szoktam lenni de amúgy így egyedűl itthon nagyon unalmas. Elindultam a hűtő felé belenéztem ,hogy valami kaját csináljak magamnak.
Mázlimra üres volt. Ezért most el kell mennem a boltba. Felöltöztem  elő vettem a bukszámat és belcsúsztattam a farzsebembe. Az ajtót becsuktam kétszer is leellenőrizve. Majd elindultam a boltba.
-Hé haver hová mész?-paskolta meg valaki a vállam. Hátra néztem egyszerre megismertem.
-Ed hát te ? -kérdeztem hatalmas mosoly közepette.
-Vissza költöztem ide.-mondta.-De ami hír rólad terjed elszomórít.-bigyeztette le az ajkait.
-És?-húztam meg a vállam.
-Ez nekem nem tetszik.-szomorodott el.
-Ajj nyugi nincsen semmi baj.-mondtam.
-De de igen is van.-mondta .
-Oké megpróbálok jobb lenni.-morogtam.
-Oké pajti mentem szia.-köszönt el.
-Szia Ed.-köszöntem én is.
Észre se vettem de már el értem a boltot. Beléptem és egyszerre két kislányba botlottam.egy más háta mögé próbáltak bújni. Gondolom biztos félnek.
-Nyugi semmi baj.-mondtam. Erre már bátrabban felnéztek legugoltam hozzájuk ,hogy lássam őket rendesen.
-Hol van az anyukátok? -kérdeztem.
-Nem tudjuk a tesónkal jöttünk.-húzták meg a vállát.
-Ó értem és a tesótok hol van?
-Hát....nem tudjuk.-vágták rá. Tuti ,hogy ikrek egyszerre beszélnek ugyan úgy néznek ki.
-Értem és letudnátok írni nekem őt?-kérdeztem.
-Nem tudunk még írni.
-Nem úgy hanem ,hogy milyen a személyisége?!-jaj mit fagatom őket hisz még kicsik.
-Hát öm kedves ....... barna hajú............csíkos ruha....-ennyit tudtak össze szedni. Hüm biztos jól nézhet ki. Oké nyugi nem gondolj erre.
-Oké akkor meg keresük?-hülye kérdés töllem.
-Igen.-vágták rá.-légyszi felvennél minket Louis is felszokott.-amikor kimondták a nevet. Lefagytam Louis de hissz az fiú név. Én meg az előbb azt gondoltam ,hogy helyes.
-Haho jól vagy?-kérdezték.
-Igen szóval Louis-hoz kell mennünk.-mondtam magamba. És felkaptam a kis gyerekeket. Biztos erős lehet  Louis ha őket elbírja. Út közben még meséltek róla. Majd elkezdtek mutogatni egy  fiú felé  aki pont a telefonjáért nyúlt mai a földön van. Így pont jó rálátás nyílt.....khm...a hátsójára ami meg mondom őszíntén elég formás volt. Oké oké nem gondolo ilyenekre de akkor is nem de. Oké asszem megörültem. Szóváltás közben láttam ,hogy próbál erős lenni de nem ment neki. Így olyan cuki volt. Oh bazd meg Harry te nem vagy buzi nyugi.....
-Nah én most mentem sziasztok.-mondtam és elindultam.
-Ne-kiabáltak utánam az ikrek.
-Figyeljetek ha menni kell akkor megy.-mondta Louis.
-De mivel nincsen semmi dolgom ezért maradhatok.-mondtam.
-Okééé.-kiabáltak megint a lányok.

1. Rész

*Louis*

2013.02.13

Fáradtan, mégis boldogan sétáltam hazafele a suliból. Hát, igen...boldogan, mivel ma kaptuk ki a matek dogát és kettes lett! Ez nagy szó! Gőzöm sincs a matekhoz, higyétek el.....még az ötéves húgaim is jobban értenek hozzá!!...Hát, ebben anyura ütöttek..mázlisták! Na de hagyuk, végre kiszabadultam a "pokolból", úgy hogy most azzal foglalkozom amivel akarok.....A srácokkal megbeszéltük ,hogy lemegyünk a pályára...Már a srácok ott vártak tipikus már megint elkéstem.  Mivel nem terveztük hosszúra mecset ezért csak cipőt cseréltem. Olyan tíz perce kezdtünk játszani amikor a többiek elindultak. Nem értettem miért . Amíg hátra nem néztem valaki állt a kapuba.

 Hirtelen mindenki itt termett. Szinte az iskola összes tanulója meg még akik kimaradtak na szóval a lényeg ,hogy sokan. 
-Max mi történik és ki az a srác a kapuban ?-kérdeztem a barátom felé fordulva.
-Csak bunyót akarnak meg veszekedést mindjárt itt lesznek a többiek gyere siess.-mondta és elkezdett húzni magával. Majd levertem a kezét a csuklómról és úgy futottam útánna. Majd egy bokorhoz behuzott.
-Ki ő és mit keres itt és minek kellet elfutnunk ?-kérdeztem nagy levegő vétellel a közepén.
-Nem ismered ő Harry Styles a helyi rossz gyerek mindenkit csak bántani akar és állandóan veszekedés be kerül. Nem is egyszer látogatta meg a rendőrséget de mivel szülei  gazdagok akik nem mellesleg külföldön dolgoznak mindig  szóval még megnevelni sem tudták mindig a pénzt elkűldék az ügyvéddel. És jobb ha kerülöd mondjuk úgy se látni nagyon.-hadarta mind ezt Max és elindult.
-Most hová mész?-kérdeztem.
-Haza hová más hová?Holnap tali a suliban.-mondta és elfutott. Még jó ,hogy nem messze lakok innen. Elkezdtem gyalogolni gondolom most biztos kicsit meglesz lepődve anyu és apu ,hogy előbb haza értek. A kilincsre rányúltam és kinyitottam az ajtót. Beléptem a házba és minden hol sötét volt fentről szűrödött le egy kicsi fény gondolom ott vannak a húgaim.
 -Anyu apu?-kapcsoltam fel a villanyt de semmi. 
-Amanda Kendra hol van anyu és apu?-kérdeztem. Nem válaszoltak csak hallottam ,hogy a lépcsőnél is felkapcsólódik a villany és lépteket hallok. gondolom biztos lejönnek. Addig gondoltam magamba kimegyek a konyhába inni. Így tettem de ami ott fogadott arra nem számítottam. Anyu és apu ott feküdtek ájultan a padlón. És kőrülöttük vér tócsa volt. Remegő lábbakkal oda mentem és lehajoltam hozzájuk. És elkezdtem sírni. Megláttam apu kezében egy papírt. Kivettem és megnéztem .

Kedves fiam!

Tudom ,hogy te találod meg a cetlit mivel a lányok még túl fiatalok ,hogy megértsék . De remélem egyszer majd megfogják. Tudod túl szűkös az  anyagi gondjaink meg minden. Ezrét történik mind ez és igen most azt gondolod ,hogy magunkra gondolunk. De nem mert rátok is mert ott vannak a nagy szüleitek ők fognak felnevelni titeket. Remélem egyszer ,majd megbocsátasz nekünk.

Puszi anyu apu

Ezt nem bírom felfogni meghaltak vége és mos gondolom mert   tényleg csak magukra gondoltak. Mert a nagyszüleinknél útállunk lenni. Mert ők mások úgy értem nem természet feletti erővel rendelkeznek hanem csak olyan furák. Meg leszarják ,hogy mi mit akarunk. Ez így nem jó meg akkor nélkülük már semmi sem a régi.

-Mi a baj?-éreztem két kezet a vállamon. Hátra fordultam és a kistesómék álltak ott gondolom még semmit sem értenek. Majd Kendra át nyújtotta  Mr. Teddy-t a kis maciját. 

-Ne szomorkodj.-mondták egyszerre. Nagyon aranyosak nem is tudom hol lennék nélkülük. 

-Nem nem vagyok szomorú  gyertek elmegyünk a játszó térre.-mondtam és kivezetve a házból és magam után becsukva mindent az emlékeimmel együtt amik már szerte foszlottak. Nem akarok itt ezen a helyen lakni mindegy hol csak nem itt. Ezen  a helyen már nem tudok megélni.

*1 hónappal késöbb*

Nagyon nehéz még mindig elhinni ,hogy meghaltak a szüleim de erősnek kell maradnom már csak a lányokért is. Végre sikerült át hordanunk a ruhákat meg mindent egy másik házba amit én vettem. Mázli ,hogy tudtam a rejtek pénzről. Így tudtam venni egyházat amit nagyon nehéz fentartani. Ezért kellet ott hagynom a sulit és munkába állnom.  Egy kávézóban dolgozok és a főnök szerencsére megértett ,hogy csak délelött még a két húgi oviban van addig tudok dolgozni. Persze amikor először kértem akkor majdnem hívta a redőrőket. Épp időben letudtam beszélni róla. Azóta nem került témába. 

-Gyertek.-szóltam a két tesómnak. 

Elindultunk az egyik boltba bevásárolni. Az én két tesóm szinte már majdnem a lányaim.

MEGEMLÉKEZÉS (R.I.P)

SAJNÁLOM ,HOGY KIÍROM DE MUSZÁJ

GONDOLOM MÁR NÉHÁNYAN NÉZZTÉTEK A FILMET VAGY NEM TUDOK SOKAT MERT MOST OLVASOM AZ EGYIK BLOGON DE 42 ÉRTITEK ILYEN SOK LEHET ,HOGY TÖBB MINT 42 LARRY SHIPPER MEGHALT ÖNGYILKOS LETT ITT SIROK MIÉRT MINDIG A JÓK HALNAK MEG ???????????????
ILYEN SOK TÁRSUNKAT ELVESZITETTÜNK . ÉN EZT NEM ÉRTEM. VALAKI IRJA LE NEKEM MIÉRT LETTEK ÖNGYILKOSOK MERT NAGYON LEVAGYOK MARADVA
 RÉSZVÉTEM A SZÜLEIKNEK !!
R.I.P !!!!!!!

szereplők:)

Louis Tomlinson (16)

Történetünk főszereplője, a csupán 16 éves Louis, aki egy nap arra tér haza hogy, a szülei
élettelenűl fekszenek a padlón,de szegénynek rá keljönni-e hogy nem csupán meg haltak,
hanem öngyilkosoklettek, mind a ketten.
Szegény srácnak emiatt ott kell hagynia az iskolát, munkát keresni-e és csupán pár röpke nap alatt "fenőtté" válnia, mivel szülei nem csak őt hagyták hátra, hanem még kettő húgát is.  El határozta hogy nem engedi hogy húgait elvegyék tőle a nagyszülei
 akik a világ másik részén laknak. Ezért úgy döntöt: felneveli saját húgait!






Amanda és Kendra Tomlinson(fiatalon: 5 , idősebben:13)

 

Louis kis húgai az alig 5 éves Amanda és Kendra, akik ikrek.Szegényeknek fogalmuk sincs róla hogy mi történt szüleikkel, hisz még nagyon kicsik így felse tudnák fogni, hogy mit jelent a halott szó.

Nagyon szeretik testvérűket, azaz Louis-t.Igaz hogy kicsik,de bármit meg tesznek hogy segíteni tudjanak bátyuskájuknak. De ki godolta volna hogy őnekik köszönhetően találja meg bátyjuk az igaz szerelmet?...

 

 

Harry styles (18)

Harry a 18 éves kemény csávó, semmitől se fél, senkin se esik-
meg a szíve, de ha meg lát egy kisgyereket rögtön féltő és gondoskodó
lesz.Így kiderül, szereti a gyerekeket.
Nem csoda hogy rögtön első látásra megkedveli az ikreket, de a kislányoknál sincs ez más képp.
Na és milesz ,ha a lányok bemutatják újdonsült "barátjukat" és testvérüket egymásnak?
Elérik-e céljukat hogy Harry velük lehessen és barátok legyenek, vagy....sokkal többet érnek el?!..



Érdekel ,hogy hogy folytatódik az életük? Akkor tarts velünk!:)