*Louis szemszöge*
Teljesen kikészülök ,hogy lehetnek ilyen rosszak a testvéreim. Most értünk be a boltba de már két felé szaladtak. Gyorsan összeszedtem őket és a kezembe vettem. Zöldségekhez érve rájöttem ,hogy lekel tennem őket ,hogy tudjak venni a polcról.
-Amíg felnyúlok a polcra ne ,hogy elkószáljatok .-mondtam.
-Oké.-mondták. Kifújtam a levegőt és elkezdtem pakolni a zöldséget és a gyümölcsöt. Közbe lenéztem rájuk de mázlimra nem voltak ott. Ezt nem hiszem el pedig megmondtam ,hogy ne kószáljanak el. Ezt nem hiszem el. Lehet ,hogy nem annyira birok velük de azért nem akarom ,hogy elvigyék a nagyszüleinkhez ott minden rémes ezt nem hiszem el. Kétségbe esetten kerestem őket de sehol sem láttam. Amikor valakinek neki mentem. Így a földre estem elmondva egy gyors "Bocsánatot" felugrottam a földről. Amikor az elgázolt ember megfogta a csuklómat. Vissza néztem egy idősebb ember volt. Most még rosszabbul érzem magam.
-Nyugodjon meg fiatal ember.-mondta. De ezt ,hogy érti még is ,hogy nyugodjak meg semmit sem tud rólam meg ,hogy miért sietek. Furcsán néztem rá. Erre halványan elmosolyodott.- Láttam ahogyan megléptek a gyerekeid lehagyott az anyjuk?-kérdezte. Erre kikerekedett szemekkel néztem majd utána majd nem kitört belőlem a röhögés. Mivel nem akartam udvariatlan lenni ezért magamba fujtotttam a kitörni készülő röhögő görcsömet.
-Nem ők a tesóim nem a gyerekeim.-mondtam.
-Elnézést.-mondta. A barna szemiben megcsillant a könny. De most miért sír vagy mi a baj?
-Jól van?-kérdeztem.
-Igen.-mondta és átölelt. Figyel ide fiam azt szokták mondani ,hogy Minden rosszban van valami jó. -mondta.
-Elnézést ha nem gond megkeresném a tesóim?!.- idegességemben elnevettem magamam. Vajon ezt ,hogy érthette. Mag van a rossz az ,hogy eltűntek a tesóim de ebben mi a jó ezt nem értem?! Zavartan megfordultam és elindultam egyenesen.
-És ha gondolod akkor át jöhetsz a szomszédban lakok ha eddig nem vetted volna észre.-szólt utánam az idős bácsi. Én nem is tudtam ,hogy valaki lakik abban az öreg házban. Amikor kicsi voltam mindig féltem elmenni előtte de anyu és apu mindig megnyugtatott. Itt nem bírtam és kicsordult egy könnycsepp a szememből. Nem most nem lehetek gyenge erősnek kell lennem már csak Amanda-ért és Kendra-ért. Ők az én drága húgaim. Nem fogom soha engedni ,hogy bárki is elvegye tőlem. Már kezdtem fel adni a keresést amikor leejtettem a telefonom ezért lehajoltam amikro valaki oda jött hozzám.
-Nem őket keresed?-kérdezte egy fiatal srác. Meg ismertem ő az a bizonyos Harry Styles aki ott volt még kb. emlékszek rá azon a bizonyos napon volt. Nem nyugi nem sírom el magam. Felnéztem rá mert sokkal magasabb volt mint én. Na jó azért nem sokkal de magasabb. Megláttam a kezében a kistesóimat . Egyszerre féltem és dühös voltam. Féltem ,hogy bántani fog hisz rossz híre van. És dühös voltam mert ha egy újjal is hozzájuk nyúl ................ akkor is én jönnék ki roszzul. De és mi van ha bántotta őket.
-Louis!!-kiabálták Amanda és Kendra. Én megilyedtem.
-Most azonnal tedd le őket ha bántani mered akkor velem gyűlik meg a bajod.-próbáltam fenyegetőzni de mindenem remegett. Erre fel nevetett a srác.
-Nyugi nem bántom őket meg amúgy se nyernél elenem.-mondta és letette a tesóimat.
-Nem bántott titeket?-kérdeztem és át öleltem őket.
-Nem képzeld el nagyon kedves volt velünk Harry bácsi.-mondták egyszerre.
-Harry nem szeretem ha bácsiznak mert nem vagyok idős ._. -mondta.-Na kezdjük újra a nevem Harry Styles te meg a híres Louis.-mondta.
-Én én hires ?-kérdeztem.
-Nagyon sokat beszéltek rólad a lányok és jellemeztek ,hogy milyen kedves vagy meg minden és ez alapján találtunk meg téged.-mondta Harry.
-Ja.
-Na én most mentem sziasztok.-mondta a göndör és elindult.
-Ne.-szólalt meg egyszerre a két lány.
*Harry szemszöge*
Néztem körül a nagy üres házban nem volt sehol senki utálok egyedül élni. Mondjuk esténként elmegyek buliba akkor nem gond meg délután a srácokkal szoktam lenni de amúgy így egyedűl itthon nagyon unalmas. Elindultam a hűtő felé belenéztem ,hogy valami kaját csináljak magamnak.
Mázlimra üres volt. Ezért most el kell mennem a boltba. Felöltöztem elő vettem a bukszámat és belcsúsztattam a farzsebembe. Az ajtót becsuktam kétszer is leellenőrizve. Majd elindultam a boltba.
-Hé haver hová mész?-paskolta meg valaki a vállam. Hátra néztem egyszerre megismertem.
-Ed hát te ? -kérdeztem hatalmas mosoly közepette.
-Vissza költöztem ide.-mondta.-De ami hír rólad terjed elszomórít.-bigyeztette le az ajkait.
-És?-húztam meg a vállam.
-Ez nekem nem tetszik.-szomorodott el.
-Ajj nyugi nincsen semmi baj.-mondtam.
-De de igen is van.-mondta .
-Oké megpróbálok jobb lenni.-morogtam.
-Oké pajti mentem szia.-köszönt el.
-Szia Ed.-köszöntem én is.
Észre se vettem de már el értem a boltot. Beléptem és egyszerre két kislányba botlottam.egy más háta mögé próbáltak bújni. Gondolom biztos félnek.
-Nyugi semmi baj.-mondtam. Erre már bátrabban felnéztek legugoltam hozzájuk ,hogy lássam őket rendesen.
-Hol van az anyukátok? -kérdeztem.
-Nem tudjuk a tesónkal jöttünk.-húzták meg a vállát.
-Ó értem és a tesótok hol van?
-Hát....nem tudjuk.-vágták rá. Tuti ,hogy ikrek egyszerre beszélnek ugyan úgy néznek ki.
-Értem és letudnátok írni nekem őt?-kérdeztem.
-Nem tudunk még írni.
-Nem úgy hanem ,hogy milyen a személyisége?!-jaj mit fagatom őket hisz még kicsik.
-Hát öm kedves ....... barna hajú............csíkos ruha....-ennyit tudtak össze szedni. Hüm biztos jól nézhet ki. Oké nyugi nem gondolj erre.
-Oké akkor meg keresük?-hülye kérdés töllem.
-Igen.-vágták rá.-légyszi felvennél minket Louis is felszokott.-amikor kimondták a nevet. Lefagytam Louis de hissz az fiú név. Én meg az előbb azt gondoltam ,hogy helyes.
-Haho jól vagy?-kérdezték.
-Igen szóval Louis-hoz kell mennünk.-mondtam magamba. És felkaptam a kis gyerekeket. Biztos erős lehet Louis ha őket elbírja. Út közben még meséltek róla. Majd elkezdtek mutogatni egy fiú felé aki pont a telefonjáért nyúlt mai a földön van. Így pont jó rálátás nyílt.....khm...a hátsójára ami meg mondom őszíntén elég formás volt. Oké oké nem gondolo ilyenekre de akkor is nem de. Oké asszem megörültem. Szóváltás közben láttam ,hogy próbál erős lenni de nem ment neki. Így olyan cuki volt. Oh bazd meg Harry te nem vagy buzi nyugi.....
-Nah én most mentem sziasztok.-mondtam és elindultam.
-Ne-kiabáltak utánam az ikrek.
-Figyeljetek ha menni kell akkor megy.-mondta Louis.
-De mivel nincsen semmi dolgom ezért maradhatok.-mondtam.
-Okééé.-kiabáltak megint a lányok.
Teljesen kikészülök ,hogy lehetnek ilyen rosszak a testvéreim. Most értünk be a boltba de már két felé szaladtak. Gyorsan összeszedtem őket és a kezembe vettem. Zöldségekhez érve rájöttem ,hogy lekel tennem őket ,hogy tudjak venni a polcról.
-Amíg felnyúlok a polcra ne ,hogy elkószáljatok .-mondtam.
-Oké.-mondták. Kifújtam a levegőt és elkezdtem pakolni a zöldséget és a gyümölcsöt. Közbe lenéztem rájuk de mázlimra nem voltak ott. Ezt nem hiszem el pedig megmondtam ,hogy ne kószáljanak el. Ezt nem hiszem el. Lehet ,hogy nem annyira birok velük de azért nem akarom ,hogy elvigyék a nagyszüleinkhez ott minden rémes ezt nem hiszem el. Kétségbe esetten kerestem őket de sehol sem láttam. Amikor valakinek neki mentem. Így a földre estem elmondva egy gyors "Bocsánatot" felugrottam a földről. Amikor az elgázolt ember megfogta a csuklómat. Vissza néztem egy idősebb ember volt. Most még rosszabbul érzem magam.
-Nyugodjon meg fiatal ember.-mondta. De ezt ,hogy érti még is ,hogy nyugodjak meg semmit sem tud rólam meg ,hogy miért sietek. Furcsán néztem rá. Erre halványan elmosolyodott.- Láttam ahogyan megléptek a gyerekeid lehagyott az anyjuk?-kérdezte. Erre kikerekedett szemekkel néztem majd utána majd nem kitört belőlem a röhögés. Mivel nem akartam udvariatlan lenni ezért magamba fujtotttam a kitörni készülő röhögő görcsömet.
-Nem ők a tesóim nem a gyerekeim.-mondtam.
-Elnézést.-mondta. A barna szemiben megcsillant a könny. De most miért sír vagy mi a baj?
-Jól van?-kérdeztem.
-Igen.-mondta és átölelt. Figyel ide fiam azt szokták mondani ,hogy Minden rosszban van valami jó. -mondta.
-Elnézést ha nem gond megkeresném a tesóim?!.- idegességemben elnevettem magamam. Vajon ezt ,hogy érthette. Mag van a rossz az ,hogy eltűntek a tesóim de ebben mi a jó ezt nem értem?! Zavartan megfordultam és elindultam egyenesen.
-És ha gondolod akkor át jöhetsz a szomszédban lakok ha eddig nem vetted volna észre.-szólt utánam az idős bácsi. Én nem is tudtam ,hogy valaki lakik abban az öreg házban. Amikor kicsi voltam mindig féltem elmenni előtte de anyu és apu mindig megnyugtatott. Itt nem bírtam és kicsordult egy könnycsepp a szememből. Nem most nem lehetek gyenge erősnek kell lennem már csak Amanda-ért és Kendra-ért. Ők az én drága húgaim. Nem fogom soha engedni ,hogy bárki is elvegye tőlem. Már kezdtem fel adni a keresést amikor leejtettem a telefonom ezért lehajoltam amikro valaki oda jött hozzám.
-Nem őket keresed?-kérdezte egy fiatal srác. Meg ismertem ő az a bizonyos Harry Styles aki ott volt még kb. emlékszek rá azon a bizonyos napon volt. Nem nyugi nem sírom el magam. Felnéztem rá mert sokkal magasabb volt mint én. Na jó azért nem sokkal de magasabb. Megláttam a kezében a kistesóimat . Egyszerre féltem és dühös voltam. Féltem ,hogy bántani fog hisz rossz híre van. És dühös voltam mert ha egy újjal is hozzájuk nyúl ................ akkor is én jönnék ki roszzul. De és mi van ha bántotta őket.
-Louis!!-kiabálták Amanda és Kendra. Én megilyedtem.
-Most azonnal tedd le őket ha bántani mered akkor velem gyűlik meg a bajod.-próbáltam fenyegetőzni de mindenem remegett. Erre fel nevetett a srác.
-Nyugi nem bántom őket meg amúgy se nyernél elenem.-mondta és letette a tesóimat.
-Nem bántott titeket?-kérdeztem és át öleltem őket.
-Nem képzeld el nagyon kedves volt velünk Harry bácsi.-mondták egyszerre.
-Harry nem szeretem ha bácsiznak mert nem vagyok idős ._. -mondta.-Na kezdjük újra a nevem Harry Styles te meg a híres Louis.-mondta.
-Én én hires ?-kérdeztem.
-Nagyon sokat beszéltek rólad a lányok és jellemeztek ,hogy milyen kedves vagy meg minden és ez alapján találtunk meg téged.-mondta Harry.
-Ja.
-Na én most mentem sziasztok.-mondta a göndör és elindult.
-Ne.-szólalt meg egyszerre a két lány.
*Harry szemszöge*
Néztem körül a nagy üres házban nem volt sehol senki utálok egyedül élni. Mondjuk esténként elmegyek buliba akkor nem gond meg délután a srácokkal szoktam lenni de amúgy így egyedűl itthon nagyon unalmas. Elindultam a hűtő felé belenéztem ,hogy valami kaját csináljak magamnak.
Mázlimra üres volt. Ezért most el kell mennem a boltba. Felöltöztem elő vettem a bukszámat és belcsúsztattam a farzsebembe. Az ajtót becsuktam kétszer is leellenőrizve. Majd elindultam a boltba.
-Hé haver hová mész?-paskolta meg valaki a vállam. Hátra néztem egyszerre megismertem.
-Ed hát te ? -kérdeztem hatalmas mosoly közepette.
-Vissza költöztem ide.-mondta.-De ami hír rólad terjed elszomórít.-bigyeztette le az ajkait.
-És?-húztam meg a vállam.
-Ez nekem nem tetszik.-szomorodott el.
-Ajj nyugi nincsen semmi baj.-mondtam.
-De de igen is van.-mondta .
-Oké megpróbálok jobb lenni.-morogtam.
-Oké pajti mentem szia.-köszönt el.
-Szia Ed.-köszöntem én is.
Észre se vettem de már el értem a boltot. Beléptem és egyszerre két kislányba botlottam.egy más háta mögé próbáltak bújni. Gondolom biztos félnek.
-Nyugi semmi baj.-mondtam. Erre már bátrabban felnéztek legugoltam hozzájuk ,hogy lássam őket rendesen.
-Hol van az anyukátok? -kérdeztem.
-Nem tudjuk a tesónkal jöttünk.-húzták meg a vállát.
-Ó értem és a tesótok hol van?
-Hát....nem tudjuk.-vágták rá. Tuti ,hogy ikrek egyszerre beszélnek ugyan úgy néznek ki.
-Értem és letudnátok írni nekem őt?-kérdeztem.
-Nem tudunk még írni.
-Nem úgy hanem ,hogy milyen a személyisége?!-jaj mit fagatom őket hisz még kicsik.
-Hát öm kedves ....... barna hajú............csíkos ruha....-ennyit tudtak össze szedni. Hüm biztos jól nézhet ki. Oké nyugi nem gondolj erre.
-Oké akkor meg keresük?-hülye kérdés töllem.
-Igen.-vágták rá.-légyszi felvennél minket Louis is felszokott.-amikor kimondták a nevet. Lefagytam Louis de hissz az fiú név. Én meg az előbb azt gondoltam ,hogy helyes.
-Haho jól vagy?-kérdezték.
-Igen szóval Louis-hoz kell mennünk.-mondtam magamba. És felkaptam a kis gyerekeket. Biztos erős lehet Louis ha őket elbírja. Út közben még meséltek róla. Majd elkezdtek mutogatni egy fiú felé aki pont a telefonjáért nyúlt mai a földön van. Így pont jó rálátás nyílt.....khm...a hátsójára ami meg mondom őszíntén elég formás volt. Oké oké nem gondolo ilyenekre de akkor is nem de. Oké asszem megörültem. Szóváltás közben láttam ,hogy próbál erős lenni de nem ment neki. Így olyan cuki volt. Oh bazd meg Harry te nem vagy buzi nyugi.....
-Nah én most mentem sziasztok.-mondtam és elindultam.
-Ne-kiabáltak utánam az ikrek.
-Figyeljetek ha menni kell akkor megy.-mondta Louis.
-De mivel nincsen semmi dolgom ezért maradhatok.-mondtam.
-Okééé.-kiabáltak megint a lányok.